egek Ura!

Vitorla Kázmér úgy érzte valami nincs rendben ezzel a nappal. Nem tudta megmagyarázni miért. Úgy ébredt , hogy valami távoli dallamot hallott. Próbált erre figyelni, de minél közelebb jutott a teljes öntudatig, lassan a zene is elhalkult. Emlékezett rá, a dallamra, érezte s mintha a dallam is érezte volna őt. Furcsa. Mintha egyszerre értette volna az egész világot. Elkezdett hadarni, zagyválni, remélte a mellette ébredező Kormányossal megoszthatja hatalmas, világra szóló, mindent felfedező életérzését. Kormányos hirtelen arra gondolt, hogy Vitorla Kázmér megbolondult, esetleg tengeri beteg, de Kázmér indulatos monológja arról, hogy mindenkit érez, hogy áthatja valami őserő, hogy szüksége van valakire, aki szintén "emlékezne" a mindent átölelő harmóniára, már azt a következtetést kezdte levonni, hogy ejsze, éjjel megint összeölelkezett a legénység a sok rum hatásától, és Úristen, talán ki tudja mi történt még...s valami régi mesefoszlányok jutottak eszébe holmi görög orgiákról. Szerencsére Vitorla Kázmér teljesen magához tért, ami, hagyjuk meg, nem volt nehéz, mikor belenézett Kormányos rendkívül ronda pofájába. Elhalgatott, hamar felöltözött, és felszaladt a fedélzetre.A Tengert lassan ébresztgette a Nap. Kázmér szeme a semmibe révedt, ürességet érzett és hirtelen meglobbant a vitorla, másodpercig elhallgat, s a zene, jaj, mintha megint jönne, emlékek, érzi, talán egy arc...aztán mint szürke sirály a ködben, elmosódik. Valami a vállára pottyan, Kázmér felnéz s közben arra gondol, melyik hülye találhatta ki a "Szaros a sirály segge, Ki fogja megtörölni " c. matrózdalt...s a dagadt vitorlák elzárták előle az eget.