hideg szelek fújnak

A mai napot Kapitány eligazitással kezdte. Vitorla Kázmér nem szerette az eligazitásokat(ahogy ő nevezte"eligásoditás"). Közölte, hogy a hajó állapota az utóbbi idők nagy viharaiban igen csak megromlott. Elkerülhetetlen a javitás. Ezzel önmagában nem is lenne baj, hiszen minden matrózgyermek tudja, hogy "minden vizbe mártott test, állapotából annyit veszt, ahány matróz tétlen s rest". Szóval ganz normal, hogy a hajót javitani kell. De a másik! A kapitány rövid szünet és egy pofa rum után folytatta: miveeeel a trónörökös elvesztette, idegen földön, faragott kabala maciját, és szomszédos király több ezres hadsereggel való kedves kérlelése, hogy adja vissza, hosszabra sikeredett, mint azt bárki is gondolta - ebben az is közrejátszhatott, hogy a hadsereg félreinformálódott az illető ország infrastruktúráját illetően, és nem találták meg a folyón átvezető hidat, ami a dokumentumokon szerepelt (utólag kiderült, hogy tényleg létezett a hid de a bank visszavette), és a révészt véletlenül lelőtték, nem maradt más hátra, hát röpke 3 hónap alatt megkerülték a folyót - természetesen igy királyunk tovább nyújtózkodott, mint a takarója ért, megfááázott (újabb korty rummm), ami némi komplikációkkal járt, a csodagyógyszert a tengeren túlról kellett hozatni, ami többe is került, de legalább nem ért semmit, ezért és még másért is, válságos időszak állt be.
Kázmért hirtelen hatalmába keritette egy érzés, hogy mindjárt megfolytja ezt a hülye kapitányt. De most miért? Miéééért?
Kapitány, Kázmér érzéseire fittyet hányva, folytatta: iiiigy háááát valamit tenni kell. Hajó kaputt, fizu smafu. Szóval. A legénység hirtelen nagyon gazdaságos válságba esett. Hiszen döntés elé allitották őket. Mintha önmagában a döntés súlya nem lett volna elég. De, ó szent sirály, amiről dönteni kellett... az volt aztán a mellbeütő dilémmma. Mint a hetvenkétkilóméterperórávalszéllökteáttételvitorlarúd. Még Kormányos szemhéja is megrebbent, rajta, mint harmat a zsenge fűszálon, ringott egy könycsepp, pedig saját anyja temetésén sem sirt. Igaz, ez nem bizonyitott dolog, sőt Kukta Joe, aki legrégebben ismeri, mocsok és érzéketlen módon azt terjeszti róla, hogy az nem is az anyja volt, csak véletlenül, 43 úriember finom űldözése elől menekülve keveredett Kormányos egy bizonyos temetésre, ahol senkit sem ismert, és Isten tudja hogy, de még gyászbeszédet is mondott.
Szóval a vitorlarúd:még hagyján, hogy nem lesz fizu egy-két hónapig, ugyan mit vegyen? Sirályszart? De a rumadagot lecsöööökenntik a felééére. Feléééééééééééreeeeeeeeee. Pedig most fejeződtek be a tárgyalások a szakszervezet (Kukta Joe) és vezetőség (Kapitány)között arról, hogy megemelik 40%-al. Amit hagyjuk meg, jól kigondolva és hosszas egyeztetések következményeként a szakszervezet azzal vivott ki, hogy felmászott a árbócra, és esküdözött, hogy leveti magát a habokba. És mindezt óriási szakértelemmel a legjobban időzitve, azaz, amikor is a Kapitány éhes volt.
Ezzel vége is lett az eligazitásnak. A Kapitány, újabb rum leguritása közben, úgy gondolta, hogy szakmai zsenialitásának csúcsán áll. "Lelököm onnan"-gondolta Vitorla Kázmér, és nagyott köpött a hajópadlóra, melyen Kukta Joe nyomban elcsúszott.

egek Ura!

Vitorla Kázmér úgy érzte valami nincs rendben ezzel a nappal. Nem tudta megmagyarázni miért. Úgy ébredt , hogy valami távoli dallamot hallott. Próbált erre figyelni, de minél közelebb jutott a teljes öntudatig, lassan a zene is elhalkult. Emlékezett rá, a dallamra, érezte s mintha a dallam is érezte volna őt. Furcsa. Mintha egyszerre értette volna az egész világot. Elkezdett hadarni, zagyválni, remélte a mellette ébredező Kormányossal megoszthatja hatalmas, világra szóló, mindent felfedező életérzését. Kormányos hirtelen arra gondolt, hogy Vitorla Kázmér megbolondult, esetleg tengeri beteg, de Kázmér indulatos monológja arról, hogy mindenkit érez, hogy áthatja valami őserő, hogy szüksége van valakire, aki szintén "emlékezne" a mindent átölelő harmóniára, már azt a következtetést kezdte levonni, hogy ejsze, éjjel megint összeölelkezett a legénység a sok rum hatásától, és Úristen, talán ki tudja mi történt még...s valami régi mesefoszlányok jutottak eszébe holmi görög orgiákról. Szerencsére Vitorla Kázmér teljesen magához tért, ami, hagyjuk meg, nem volt nehéz, mikor belenézett Kormányos rendkívül ronda pofájába. Elhalgatott, hamar felöltözött, és felszaladt a fedélzetre.A Tengert lassan ébresztgette a Nap. Kázmér szeme a semmibe révedt, ürességet érzett és hirtelen meglobbant a vitorla, másodpercig elhallgat, s a zene, jaj, mintha megint jönne, emlékek, érzi, talán egy arc...aztán mint szürke sirály a ködben, elmosódik. Valami a vállára pottyan, Kázmér felnéz s közben arra gondol, melyik hülye találhatta ki a "Szaros a sirály segge, Ki fogja megtörölni " c. matrózdalt...s a dagadt vitorlák elzárták előle az eget.