kivetett hal

Vitorla Kázmér mereven nézett maga elé. Egy ládán üldögélt, szürcsölgette rumos teáját. Egymás közt ezt a teát csak Mangaro - nak nevezték. Valami féle rum-tea-mangó keverék volt. Kukta Joe saját fejlesztésű teája, amit hihetetlen aprólékossággal és fondorlatos fűszerezéssel kreált meg. Ízek és tájak igazi harmóniája. Persze Kukta Joe senkinek sem adta meg a receptet. Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan tudott ebből a különleges nedüből egy éjszaka alatt 45 gallonnal előállítani, igencsak érzékeny volt. Le is harapta a kezében lévő rumos üveg nyakát. Raktáros már meg sem merte kérdezni, hogy mi lett a rumos hordók mellet tárolt két zsák mangóval. Egyesek esküdni mernek, hogy azon az éjszkán nagy robajt hallottak a raktár felöl, ami nem csoda, hisz Kukta Joe megcsúszott a raktárban.

A hajó fedélzete üres volt. Meleg délután minden normális matróz maradék pálinka után kutakodik a kocsmák között. A hajó két hete vesztegelt a kikötőben. Állítólag a Kapitány üzenetet vár a feletteseitől. Hiszen mióta úton vannak évszám váltás, kormányváltás, miniszterváltás, büdzsé váltás, váltás váltás, és stratégiaváltás is volt. A Kapitány nagy ember, őt erről informálják. De a legénység azt sem tudja, mit kezdjen magával. Mind vérbeli vizipatkány, rendesen szédülnek a szárazföldön.

Vitorla Kázmér munkát vállalt. Ideigleneset. Egy félreeső kis söntésben kezdett el dolgozni, amúgy is csak próbaidőre vették fel. Nem sok a fizu, de kap ingyen piát. És micsoda nők járnak oda. Hát kérem, az mindent megér. Igaz, Kázmér fogalma a nőkről elég szegényes. A hajón nincs nő, otthon sem várja senki, nincs is otthona. Maradjunk annyiban: Nők járnak oda. Sok nő. És az a sok nő mind szórakozni jár oda, bár Kázmér gyanítja, hogy inkább pénzt szerezni. Mert a sok nőnél mégtöbb férfi látogatja ezeket a lebujokat.
De ezek a nők Vitorla Kázmért igazán és szívből szeretik. Nem a pénzéért, ami nem is csoda, mert az nincs neki.
Ilyen és ehhez hasonlók, meg még más gondolatok is jártak Kázmér fejében. Meg szürcsölgette a rumos teát. Jól esett neki ez a szabad délután. Járhattak gondolatok a fejében. Végre! Mióta dolgozik nem volt ideje gondolkodni. Csak rohangált, mint egy kultúrális különbségektől fűtött beduin. A hajón más volt a munka, ott volt idő álmodozni, no meg, hála Istennek, nincsenek nők a hajón... és érezte, hogy lassan ébredezik benne valami. Ez amúgy érdekes, mert Vitorla Kázmér általában nem tudta mit akar. Végül is most sem tudja. Csak azt, hogy mit nem. "Ez is valami"- gondolta. De mélyen, valahol belül mégis szomoru volt. Tudni illik, a hajón nincsenek nők, a hajón csak az álmai vannak, viszont abban vannak nők is. "Nesze"-mondta Kukta Joe, és átnyujtott valami löttyöt. Kázmér meghúzta, s miközben a nap lassan bearanyozta a horizontot arra gondolt, hogy "Mangaro". Valami féle érdekes rumos tea, valami egzotikus rum-tea-mangó keverék...